Didergés

Azt hittem megússzuk, de nem, kint repkednek a mínuszok. S még repkedni is fognak legalábbis egy jó hétig, ha hihetünk a szakembereknek. Hiába no, én a nyár kellős közepén születtem, aratáskor. Ebből is következik, hogy úúúúúúútálom a hideget. Fázós vagyok nem tehetek róla, hiába van rajtam nem kevés természetes „védő réteg”, olyan mintha nem is lenne semmi. Hülyeség hogy véd, engem nem, az biztos. A hatalmas hátsóm is úgy tud fázni, hogy csak na!  :D 
Ilyenkor szeretnék átmenni maciba, bebújni a barlangomba, téli álmot aludni, s majd csak akkor előjönni, ha a hőmérő kint, minimum plusz 15 Celsiust mutat. Minden tiszteletem a téli sportot kedvelő és űzőké, de önszántamból nem biztos hogy a hidegbe merészkednék. 

De sajnos attól, hogy kint mínusz akárhányok repkednek, még nem áll meg az élet, ki kell merészkednem a meleg lakásból. Tömegközlekedem. Tehát az időjárás minden viszontagsága hat rám. Próbáltam felkészülni ezekre a napokra, hogy hogyan bugyoláljam be magam, hogy ne fagyjon be a ….  :D 

Bokacsizma, benne vastag zokni. Vastag pulcsi, rá vastag kötött mellény, majd kabát, vastag, kilométeres sál, amiből körbe tekerve álarcot, maszkot készítek, hogy a szám, orrom takarva legyen. Beszereztem design-os fülvédőt, mely hátul a nyakon ér körbe, majd erre fejembe húzok egy kalapot úgy, hogy a homlokomból lehető legtöbbet takarjon. Ja és az elmaradhatatlan kesztyű. Kicsit mókásan festhetek, no nem vészes azért, de most ez érdekel a legkevésbé, csak éljem túl ezeket a napokat fagyás mentesen. 

Kinek milyen praktikái vannak még? :)  ;) 

#barna72: Hmmm a pszichés hadviselésben van valami. Egyik nagypapámat elvitték Szibériába a háborúban, de sikerült megszöknie, és Szibériából gyalog! jött haza, két hónap alatt sikerült haza érnie. Ha pszichésen nem bírta volna, nem ért volna haza élve.  

Réteges öltözködés rulez! Nyáron és télen egyaránt. Persze a télre komoly tartalékok vannak felhalmozva. És tudom magamról, hogy a végtagok fagyása az egész testre  kisugárzik 

Télen ha fázom bevetem a pszichés hadviselést is magam ellen: Lásd 1942/43 tele... Volt aki hazajött, pedig ott hidegebb volt és még harcolni is kellett.

És egy aranyos adalék: Tegnap este miután hazajöttünk egy zsúrról, a járdáról és az udvarról együtt sepertem a havat a két kis lurkómmal. Kifejezetten élvezték a testmozgást és nem is fáztak. :)

Én bizony felvettem a régi jó irhabundát, mert nem kell alá 6 pulóver, jó meleg. A csizmám is bundabéléses, de kell is, mert naponta többször átsétálok a Városmajoron. Nincs türelmem buszra várni, sétálok a hóban. Amikor visszafelé jövök, akkor meg jó a lelkemnek a séta. Ólomlábakkal indulok, aztán kezdek fázni, és gyorsabbra veszem a tempót. 
Holnap hazamegyek talán.......ott sokkal nagyobb hó vár. Hólapátolás....brrrrrrr

#puhaa: Nem Vagy semmi! Azért elképzeltem azt a lapos kúszást... :D  nem hiába, saját kárán tanul az ember.  :)  Az illetékesek azt mondják, hogy ilyenkor még a kilincset sem ajánlatos kesztyű nélkül megfogni, odaragad.  :D 

Ahol most valék,2 hete több, mint egy méteres hó van, az út mellett félretoligákt magasság a vállamig ér, reggel -19 fok volt. Tiszta Szibéria, pedig nyugaton vagyok... ;)
Nos tegnap kinn voltam vásárolni: cicifix, egy fekete csipkeharisnya, szürke gyapjú miniruha, egy vékony szövetkabát és térdcsizma. Sál kesztyűt túlzásnak tartottam... Úgy gondoltam, hogy a háztól a kocsiig, és a parkolótól a boltig, nem fagyhatok meg, így merészen alul-öltöztem a mínuszokhoz képest.
 Amikor a bolttól elértem a kocsihoz, és beültem, nem éreztem a kezem, olyan hideg volt, hogy magamhoz nem mertem nyúlni! :D 27 fokos fűtést gerjesztettem, és laposkúszásban osontam a házba, hogy a szomszédok ne nézzenek hülyének, hogy egy szál pöndölybe kevergek a zimankóba! ;)
 A hó, a hideg, a hómaró, a fűtésszámla lettek a legutálatosabb szavak számomra))) ;)