Kekec

Nem tudom elbagatellizálni a történteket és nem is tudok felette vélemény nélkül átsiklani.

Elveszítette a csoport az ártatlanságát, átvitt értelemben és hiába lesz csoport továbbra is, már nem ugyanolyan érzésekkel fogunk/fogtok összejönni, találkozni. 
A vélemények és okok pro és kontra már megrágódtak az illetékesek blogjában, ehhez nem tennék hozzá semmit.

Relatíve elég gyorsan megtörtént a szakadás, mert ezt nem lehet máshogy nevezni. 
Van, (illetve lesznek még) kiszakadó(k) és ráadásul egy meghatározó egyéniség döntött úgy, hogy nem kíván tovább részt venni a csoport életében. A negyedik találkozóig a következő volt a csoport összetétele, a dumálósabb vezéregyéniségek és a háttérben meghúzódók, akik a vezéregyéniségeket engedik érvényesülni. Mostantól, hogy az egyik vezéregyéniség kiesett a csapatból, ezután lesz érdekes, hogy tud újból egybegyűlni a brigád. Esetleg új vezéregyéniség születik a másik kikerülése miatt.

Aki már látott szoros barátságokat felbomlani, az tudja, hogy miről beszélek. 
Egy csoport vagy közösség szakadása bizonyos mértékben hasonló történet. Annyi a különbség, hogy amikor két ember barátsága felbomlik, hiába ismered mindkét embert jól, esetleg még téged is a barátjuknak tekintenek, akkor is kívülállóként érintenek az események. Nem tudsz beleszólni, még ha akarsz abban az esetben sem. 
Egy közösségnél viszont nem lehet kivonni magunkat a történésekből, bármennyire is szeretne a csoport egy tagja elhatárolódni mások konfliktusától. Vagy a kiszakadó mellé állsz, vagy a csoportban maradók mellé, olyan, hogy egyik oldalra sem, olyan nem fordulhat elő. Esetleg maradsz, de úgy teszel, mintha semmi nem történt volna. Szerintem ez rosszabb, mint valamelyik oldal mellett letenni a voksot. Rosszabb? Kinek a szempontjából? A megmaradók örülnek, minden mellettük állónak, viszont a minden mindegy hozzáállás nem a csoportépítő jellegű tagságot jelenti. A csoportot pedig osztályozza a tagok minőségi szintje.

Nem tisztem bárki felett ítéletet mondani, a véleményemet osztottam meg. Hogy ki hogyan kezeli, az már a magánügye. 

Az én szívem reszket bennem,
és a halál félelmei körülvettek engem.
Félelem és rettegés esett én reám,
és borzadály vett körül engem.
Mondám: Vajha szárnyam volna,
mint a galambnak!
Elrepülnék és megnyugodnám.
Ímé messze elmennék és a
pusztában lakoznám.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből
e forgószélből.

Már megint megérkeztél, de mint a nem várt, fárasztó vendég. Minek jöttél vissza? Hívott valaki? Maradhattál volna ott, a pokolban.
Régebben megelégedtél, hogy csak a legsötétebb hónapokban fárasztottál, de rászoktál, hogy bármikor előkerülhetsz.
Nem kérte senki, hogy eljöjj és nem világos, miért ilyen nehéz téged kidobni.

Átlátszó vagy, rögtön lebuktatod magad, unalmassá váltál már ennyi idő után. Akkor is felismerhető vagy, ha másokon keresztül nyilvánulsz meg, vagy épp másokat kínzol.
Bűntársaidból kettőt miért kellett magaddal hoznod? Kétséget és bizonytalanságot. Vidd magaddal a másik tolvajt, az ürességet is.

Miért fészkelődsz be a gondolatokba? Semmi keresnivalód ott, csak elszívod a friss levegőt.
Ha nem küzdök veled, akkor egyre mélyebbre taszítasz. Letaglózol, elvennél mindent, ami lényeges, józanságot, békességet, tisztánlátást, akaraterőt.

Képes vagy változtatni a módot is, ahogyan próbálkozol maradni. Néha porciónként adagolod mérgedet, időnként a vért szívod, valamikor pedig penge éles fogakkal marcangolod az ember szívét harapásonként.

Imádod a sötétséget, az a legfőbb lételemed, az táplál, pedig a nélkül is erős tudsz lenni. 
Gyere ki a fényre, ne sumákolj, nem szereted, ha rájönnek a mocskos trükkjeidre.

Aki feladja a harcot ellened, csak a felett tudod átvenni a hatalmat.

Hiába próbálkozol, akkor sem lehetsz győztes.
Semmi esélyed nálam, tűnj el!

Többek kérésére, kíváncsiságotok kielégítésére elkezdem a blog írást. 
Nem is tudjátok, hogy mennyire át kell ehhez magamon lépnem. Vagy csak az első lépések ilyen nehezek? Nem is annyira az ellenvéleményektől tartok, mert az totál normális, nem leszünk mindig egy véleményen. Akkor mitől? Magam sem tudom.. Ha nem noszogattok, valószínűleg még húztam volna a dolgot jó néhány hónapot.

Első téma az érett nő fiatal srácok viszonyokról szóló véleményem.
Mit értek a fogalmakon? Legalább tíz év korkülönbségre gondolok a pasi javára. A különbség lehet több is és abban az esetben még rázósabb a dolog. Volt kolléganőm viccelődött egyszer, hogy neki fiatalon a harmincas pasik jöttek be, de még mindig a harmincas pasik érdeklik, csak most már 50 éves is elmúlt. Kor-zsáner egy helyben toporog, szép képzavarral.
Nem én vagyok egyedül, akit akár itt ezen az oldalon, akár máshol megtalálnak a nálam jóval fiatalabb srácok. Alap esetben eldumálgatok velük, aztán kitalálom, hogy mennyire érdekes számomra. Aki elég érdekesnek találtatik, vagy épp olyan kedvem van, még találkozom is közülük néhánnyal. Ehhez azonban nagyon erős szűrőn esnek át. Ebbe bele tartozik, hogy kikérdezem őket, hogy mi a fenének akarnak sok esetben anyjuk korabeli nővel meetingelni. Az olyan válaszok, hogy bejössz és jól nézel ki, nem meglepő, hogy nem lépi át az ingerküszöböt.. Az esetek nagy részében csak sikerül kihámozni, hogy már voltak (szexeltek) érett nővel és nagyon tetszett nekik. Általuk előadott tétel, hogy a fiatal lányok nagy többsége nem tudják mit akarnak és nem szenvedélyesek az ágyban, nem úgy élik meg szexualitásukat, mint egy érett nő. Ezt a tételt még személyes bizonyításnak nem tudtam alávetni, hogy tényleg igazuk van-e, mivel a nagyon fiatal lányok egyelőre kimaradtak a sorból. A fiatal srácokban viszont elmondásuk szerint jó és kellemes élményként maradt meg az érett nővel való szex. A kérdés bennem viszont akkor is felmerül. Egy fiatal srác milyen alapon tud különbséget érzékelni szex és szex között, honnan veszi az összehasonlítási alapot? Szerintem ehhez azért szükségeltetik némi érettség, sok évi tapasztalat, amely tapasztalat átlag esetben később alakul ki.
Sok nő elveti a fiatal fiúkkal való ismerkedést, a szexet pláne. Mondván kulturális vagy agyi kapacitásbeli különbséget éreznek, vagy kb ekkora fiam van, olyan, mintha vele tenném, stb, stb. Pedig találkozván pár értelmesebb sráccal, mondhatom, hogy néha lehet csiszolatlan gyémántra is találni.
Az is igaz, hogy sok fiatal srác csak dumál nagy bátran, de ha ott lenne a helyzet, hogy érett nővel lehetne, a nagy leégés iskolapéldáját tudná csak felmutatni. Ehhez kell érzék, hogy ki lehessen szűrni a nagyot mondókat.